Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉDESANYÁM BETEGSÉGE

2014.02.10


2000 áprilisában édesanyám kórházba került,mert rosszul lett.Nem nagyon tudtak állapotán segíteni. Minden nap bent voltam nála.Mivel azonban volt egy tánc csoportom és szombaton verseny volt úgy beszéltük meg hogy vasárnap délután megyek be. Addig a húgom tartotta frontot.

Vasárnap délelőtt a húgom telefonált jön értünk az öcsém mert édes nagyon rosszul van. Amikor oda értem és megláttam anyut azt soha nem felejtem el. Jobb oldalára teljesen lebénul,nem tudott beszélni nem ismert meg.

Az orvosok szerint egy két napja van hátra.Verbális szív infarktus kapott és a rög az agyban állt meg.Infúzióval próbálták oldani a rög felszívódását enni nem adtak neki mert szerintük nincs nyelő reflexe csak az infúzió tartotta a lelket benne. Se mozogni se beszélni nem tudott így ment négy napig. Egész nap bent voltam, tornáztattam a béna végtagjait mosdattam pelenkáztam

Egyik nap zokogva ültem az ágya mellett mikor észre vettem,hogy a nyála nem folyik ki hanem nyel. Mondtam a húgomnak főzzön gyümölcs levest és a levét hozza be .Egy kis pohárba öntöttem felültettem és megpróbáltam megitatni, erre Ő a bal kezével megfogta a kezemet és addig nem engedte el míg a pohárba volt leves igen éhes lehetett szegény. Mikor elengedte a kezem tisztán érthetően azt mondta köszönöm ez jól esett. Utána nyugodtan aludt el.

Ettől kezdve minden nap kis adagokban folyékony ételekkel tápláltam.
Majd úgy döntöttünk testvéreimmel,hogy mivel és otthon vagyok haza visszük hozzánk.
Minden nap miután reggel elindítottam a négy gyereket az iskolába megetettem pelenkáztam,tornáztattam és tanítottam beszélni.Hétvégeken húgom vigyázott rá és tornásztatta, beszélgetett vele teljesen ellátta így én a családdal tudtam foglalkozni.
öcsém meg mindent meg vett, hogy könnyebb legyen az élete.különböző egészségügyi dolgokat, speciális ágyat, és több olyan dolgot amivel könnyeben tudtam ellátni.

Egy lapra leírtam a szavakat és sokszor elmondtam és ő próbálta utánozni Azt melyiket már sikerült kimondania egy másik lapra nagy betűvel írtam fel igen örült,hogy egyre több szó kerül fel rá.A fogadott doki hetente járt hozzá és képzett gyógytornász is kezelte.Megmutatva mit és hogyan csináljak.
A kórházban megtanították hogyan adjam be a hasfalba az injekciót így azt is én csináltam. Igen türelmes beteg volt. Ha bement valami a pelusba és tudta hogy éppen az ebédet csinálom a konyhába inkább nem szólt meg várta míg bemegyek.
Augusztusra annyira haladtunk hogy szépen beszélt és már ha belém kapaszkodott és én átfogtam a derekát sétálgatunk. még az udvarra is kimentünk. Utána járókerettel egyedül is elboldogult.Testvéreim rengeteget segítettek
Sajnos sokszor volt mikor feladta és már csak a halálról beszélt akkor mindig letérdeltem az ágya mellé és sírva kértem maradjon velünk. Mindig ilyenkor azt válaszolta hogy Ő már felkészült én mondtam neki én még nem hogy elengedjem.


2006-ban elhatároztuk,hogy a ház felújítását elkezdjük és a maminak egy nagyobb szobát alakítunk ki.Augusztus 25.-én elmentem a felújításhoz bevásárolni, nagyon örült mondtam majd megmutatom mit vettem. Addig a húgom vigyázott rá.
Mikor megjöttem bementem hozzá szeme lecsukva és nagyon alig észrevehetően vette a levegőt. Míg távol voltam az összes gyermekem és párjaik és a húgom leánya mind megjött mintha meg érezték volna a bajt. Mindenki egyesével be ment és el búcsúzott a mamától.


Utoljára én maradtam. Megfogtam a kezét Csókolgattam és sírva kértem maradjon még. Ő kinyitotta a szemét rám nézet olyan szomorúan hogy még most is ha arra emlékezem belefájdul a szívem hármat sóhajtott és szemét lehunyva elment.

Én ott maradtam most már teljesen árván.

Gyerekeim mind bejöttek ráborulva a halott nagyira zokogtak mind csókolgatta simogatta.
Húgommal lemosdattuk szépen felöltöztettük megfésültük Elmondtunk egy imát és mivel egy üvegcsében volt szentelt víz megáldottam.
Még sokáig velünk volt.
Olyan békésen feküdt ott az ágyon mintha aludt volna.
Órák múlva engedtük csak el.

Nagyon hiányzik még most is. Sokszor volt a temetés után hogy csendbe járkáltunk beszéltünk mert a mama alszik mikor ráeszméltünk hogy ige alszik de már az örök álmát.

A kezelő orvos azt mondta a temetés után, azért élhetett még köztünk hat évet mert a gyermeki szeretett itt tartotta, de sajnos a teste eddig bírta


Abban reménykedem hogy talán vagyok én is olyan anya hogy szeretnek engemet is ennyire a gyermekeim mint ahogy én szerettem édesanyámat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.